2. rész

A meccs után mondtam, hogy még felszaladok szólni, hogy ne aggódjanak miattam! Ezután, mivel a Manchester egy éjszakát Budapesten töltött, meghívtak, hogy a  biztonság kedvéért fordítsak. A vacsorán kezdődött a dolog. Megpróbáltam eszméletlen jól kinézniÍ: Mély dekoltázs, selyemruha, hogy Roni mindenképp észrevegyen. És ez végre sikerült is. Épp a desszertnél tartottunk (állófogadás volt), mikor megszólított (természetesen portugálul) hogy nem-e én vagyok az a lány aki odakiabálta neki azt, hogy szeretlek? Én meg nagy pironkodva mondtam, hogy elnézést meg hogy azt hittem sosem látom… Mire elkezdtünk beszélgetni: fociról, teniszről {ez az én sportom} szokásokról, a szülővárosunkról, meg mesélte mennyire idegesíti, hogy a sajtó minden lépését figyeli. Na erre támadt az a remek ötletem, hogy szökjön meg velem egy pár órára és megmutatom neki a várost. Jött is nagy megdöbbenésemre, mert azt gondoltam itt ez a srác, híres meg 6 évvel idősebb (igaz  itt a korkülönbség már nem számít hiszen 18 voltam…)  és egy ilyen idióta rajongót biztos nem vesz komolyan, szerencsére tévedtemJ. Egész séta alatt dicsérte a várost, meg hogy milyen jó itt szabadon, mesélte, hogy hallott már a magyar lányok szépségéről, de közülük is én vagyok a legszebb…Na képzelhetitek, hogy kivoltam ezután. Kiöntöm neki a lelkem és lehet hogy csak kihasznál. Ilyen gondolatokon töprengtem, mire felém hajolt és megcsókolt. Ezek után nem volt kétséges hogy ő is viszonozza a z érzéseimet, de hát egy napos ismertség után még nem sokat vár az ember. Visszamentünk a szállodába és másnap –mindenki megdöbbenésére- kijelentette hogy én leszek ezentúl a tolmácsa :O A hetedik mennyországban éreztem magam! Ebből bármi lehet..A szülőkkel volt egy kemény vitám, de –mivel Isten keze van a  dologban- természetesen Angliába mentem egyetemre és nem tudtak ellenkezni elvégre ott bármikor találkozhatunk. Amikor elmeséltem neki a dolgot, repdesett a boldogságtól! Elutaztam velük pár meccsre és tolmácsoltam, meg ugye kezdtem az egyetemet, de az egészben a legjobb az volt, hogy nem az újságírók szemein keresztül láttam őt hanem a sajátjaimmal, megismertem és ez volt a legfontosabb. Mégiscsak jó embert rajongtam körül- nevetünk azóta. Ma már másodéves vagyok és 2 éve járunk, mindenkinek meséljük a furcsa találkozásunkat és mi  is sokat derülünk rajta. Már anyáék sem ellenzik a dolgot, sokszor jön hozzánk haza látogatóba. Mindketten reméljük hogy a kapcsolatunk valami sokkal komolyabbhoz is elég lesz, de egyelőre szeretjük egymást és ez a legnagyobb dolog ,amit kaphattam a portugál nyelvtőlJ!